Szeretni könnyű, elfogadni nehéz? - Kegyelem a hétköznapokban

A világ középpontjában ez áll; szeretni és szeretve lenni. Csakugyan? Vagy inkább a vágyakozás és a pótlás, ami ezeket helyettesíti. Egyáltalán képesek vagyunk megélni az igazi szeretetet? Hogyan ismerjük fel? Mi tesz minket képessé arra, hogy őszintén szeressünk? És mióta lett ciki, ha szeretünk? Jó kérdés. 

WARNING: csak erős "szívvel" rendelkezőknek! 😊

Mi a szeretet?

Az emberek nagy része nem szokott efféle dolgokon gondolkodni, de azt látom, hogy nem is ez a motiváció. Mármint én még abban a rendszerben nevelkedtem, amikor az volt a szlogen, hogy; "együtt mindent megoldunk." Nem úgy, hogy én többet viszek, nem úgy, hogy te többet viszel, hanem EGYÜTT VISSZÜK. Amikor azt láttam, hogy a házastársak képesek voltak évtizedeken át egymás mellett boldogan élni. 👩‍❤️‍👩 Mára ez az értékrendszer átalakult. 

Számomra a szeretet elválaszthatatlan Istentől, hiszen mindennek van egy forrása. Ez a hipotézis tulajdonképpen be is igazolódott az életemben. Az emberek néha nem értik miért nem képesek úgy szeretni, ahogy a másik elvárja. Bár szerintem az emberek között kialakuló érzéseket sokszor ők maguk blokkolják. Ennek több oka is lehet; félelem – elutasítás, bizonytalanság, negatív tapasztalatok, gyermekkori, felnőttkori traumák, sebek, büszkeség, ego, mások véleménye, - az érzelemkimutatás, kommunikáció hiánya és még holnap estig sorolhatnánk tovább, tovább és tovább. 💁‍♀️

Szerintem az őszinte szeretetet képtelenség elnyomni, legalábbis valamilyen formában mindig megmutatkozik, ilyenkor már meghal minden színjáték. Nem kell kierőszakolni, kapkodni utána, magától ad. Az őszinte szeretet nem csak kapni akar, sőt, nagyobb vágy az emberben, hogy adjon (nem, nem tárgyi dolgokra gondolok… adni időt, figyelmet stb.)

De ahogy nagyon sok minden az életben, úgy ez is választás kérdése. Választjuk-e azt, ami jó vagy továbbra is az új társadalmi mintákhoz igazodunk, ahhoz, ami elnyomja ezt? 🌞

Amikor a tökéletlen tökéletes

Volt egy olyan gondolatom, hogy valamiért az emberek egy tökéletes képet akarnak mindenki felé mutatni. Tökéletesen helyt kell állni mindig, mindenféle körülmény között, soha senkire nem támaszkodhatsz, tökéletesen kell teljesítened, kinézned, döntést hoznod és még sorolhatnánk.

Ez úgy "ab ovo" nem igaz. Ehhez jön még egy rakat felszínes előítélet, ami elhomályosítja az ítélőképességet, a látást, nehogy véletlenül még boldogságot is tapasztalj. Az a jó, ha mindennek örül az ember, de egy bizonyos életterület, dolog állandó kerülése már-már az önszabotázs határait súrolgatja és tényleg ezt csináljuk olykor. Pedig felesleges. 🧎🏿‍♂️‍➡️

Lehet, hogy éppen az a tökéletlenség emel mások szemében "tökéletessé." Amikor önmagunk vagyunk, akkor érkeznek meg igazán az életünkbe azok, amiknek meg kell érkezniük. Minél közelebb kerülünk ehhez az énhez, ehhez a forráshoz, annál nagyobb "lelki óriásokkal" kell szembesülnünk, mert változás nélkül semminek sincs értelme. 

Azonban számos esetben elég ez az "átkattanás" is; hogy nem kell mindenkinek megfelelnünk, sőt nem azzal a tevékenységgel, pozícióval, hobbival vagyunk egyenlők, amit csinálunk. Ezek hozzánk tartoznak, de nem ettől leszünk azok, akik vagyunk és ha találkozunk olyan emberekkel, akiknek ezen túl is szimpatikus, amit látnak, tartsuk meg őket. Ők tényleg minket értékelnek. Hiszen néha pont elég csendben ülni, beszélgetni, csak úgy lenni. ✌️

Felismerhető az őszinte szeretet?

Többnyire, már ha mi is nyitott állapotban vagyunk, mert amikor nem, akkor elég nagy "katyvasz" tud születni körülöttünk. Olykor beleviszünk egy-két álcát is ebbe a dologba, majd egyszerűen kilöki ezeket. Ilyen a szeretet.

"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." (1Korinthus 13:4-7) 🫠

Ebben a szeretetben van valami; egyszerre vagy izgatott és nyugodt. Úgy érzed, otthon vagy, úgy érzed nincs menekvés. A lelkedbe lát, ezért olyan ijesztő. Minden apró részletre figyel és semmit sem hagy figyelmen kívül. A szeretet erősebb a félelemnél, az egonál (cikk) és sokak szerint ez gyengeség, de valójában ebben rejlik a legnagyobb erő, ez buzdít minket arra, hogy soha nem járt utakat járjunk be, hogy megbocsáthassunk, hogy változzunk. Szerintem, ha szeretsz, akkor vagy a legerősebb. "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…" (1 János 4:18)

Szeretet vagy érdek?

Ez a tízmilliós kérdés, amit az utóbbi évek eseményei válaszoltak csak meg nekem. Sajnos a mai világ az utóbb említett irányba tolódik el. Általában az egyéni érdek mozgatja még az érzelmeket is, már ha ezeket nevezhetjük egyáltalán igazi érzelemnek. Utána pedig panaszkodik az ember, hogy így járt. Talán egyszer az életben túl kellene látni mindenen és meglátni magát az embert, a történetet. ✍️

Vehetnek neked drága ajándékokat és elhalmozhatnak minden jóval, asztalt teríthetnek előtted, hogy otthon érezd magad, de az igazság az, hogy ezt bárki megteheti. Amikor próba elé állítanak az életben és olyan döntéseket hoznak veled szemben, ami sértő, bántó, akkor mutatkozik meg, mi volt ez az egész; szeretet vagy érdek. 

Fontosabb-e a saját sérelmem, önérzetem, mint a másik ember sorsa, szíve? Hajlandó vagyok-e megbocsátani vagy elvárom, hogy "törlesszen" a másik, miközben talán már tudatában van annak, hogy hibázott. Szerintem,  nem lehet egy életen át vádolni a másikat és azon vagyok, hogy feldolgozzam, ami történt, mert megértem, hogy ő is csak ember (cikk). Lehet "bojkottálni" ezt az érzelmi rendszert, csak nem feltétlenül érdemes. 🫰

Elfogadni nehéz?

Azt mondják nem is szeretni nehéz, hanem elfogadni. Ezt sokáig nem tudtam értelmezni. Hogy is van ez? Valóban van az a mértékű szeretet és kegyelem, amit nehezen tudunk befogadni. Mert furcsa számunkra, hogy vigyed csak úgy ingyen… hogy nem kell kiérdemelni, hogy természetes, hogy ez egy óriási ajándék és ezt elfogadni csak kevesen képesek. Pedig ez Isten legnagyobb ajándéka. 🙏

Az élet nem mindig könnyű, sőt, azt is mondhatnánk, hogy szeretni sosem volt könnyű, mert ez egy küzdelmekkel teli út. Minden nap döntést kell hozni, minden nap fel kell venni azt a keresztet és azt mondani, hogy én akkor is ilyen leszek. Naiv lenne az ember? Kötve hiszem. Ebben a világban ehhez kell a legnagyobb erő. Ezt pedig Isten adja meg, aki úgy szeretett minket, hogy az ő egyszülött Fiát adta értünk.  🙏

Szóval, igen. Lehet ítélkezni, lehet elzárkózni, lehet haragot tartani (cikk), de ezzel csak saját magunkat emésztjük fel. A kegyelem ingyen van, de a szeretet nem adja olcsón magát. A legnagyobb ellentét pedig ebben az, hogy ezt is ingyen kapjuk, ha az életben felismerjük az árát. Igen, a szeretet ára a szeretet. Ez a válasz minden kérdésre. Peace and love. 🤫

Amennyiben érdekesnek találtad ezt a tartalmat, nézz szét az érzelmek és hit oldalon, ahol más különlegességekre is bukkanhatsz!