Az elutasítás és ami csak annak látszik

Mivel emberek vagyunk, mélyen belül mindannyian vágyunk az elismerésre, a kötődésre, a szeretetre. Csak akkor érhet minket csalódás, elutasítás, ha el akarunk érni valamit vagy valakit. Persze alapvetően ez mindig így van, hiszen nincs olyan ember, aki ne akarna valamit. Ilyen a természetünk. A kérdés csak az, mennyire dühít minket, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk és mit szűrünk le ebből.

SPOILER: Lehet, hogy mi nem látunk tisztán! 👀

Emberek és elutasítás

Kutatások igazolják, hogy a konfliktusokat, az elutasítást az agyunk ugyanazon része dolgozza fel, mint amelyik a fizikai fájdalom esetén is aktivizálódik. Az elutasítás nem fájdalmat generál, inkább egy védekezési mechanizmust épít ki, ha több ilyen élmény ér minket, az agy ebben a pozícióban marad. A lelki dolgok tudnak komoly negatív változásokat eredményezni a testünkben, betegségek, (ezekről majd egy másik cikkben) fájdalmak jelennek meg. Ezeknek sajnos van alapja. 😑

A probléma gyökere a hamis elvárás. Sokan nem tudnak áramolni az élettel. Hagyni, hogy az a bizonyos flow magával ragadja őket, új helyekre, új emberekhez vigye őket. Néha a lehetőség többször is kopogtat, de mi észre sem vesszük, mert magunkkal és az elvárásainkkal foglalkozunk. 

Néha elutasításnak érezzük (cikk) a pillanatnyi indulatok kifejezését és ilyen az ego automatikusan elköszön. De túl sokat várunk el, ha azt gondoljuk, hogy mindig mindenki tökéletes hangnemben beszél majd velünk és azt adja, amit szeretnénk. Az érzelmeinket nem tudjuk mindig kontrollálni. Ebből én is sokat tanultam. Az ember állandóan manipulálná a körülményeket, a beszélgetéseket, meg magát az életet és lehet, hogy így lemarad azokról a "véletlenekről", ösztönösen jövő helyzetekről, amelyek mindent új megvilágításba helyeznének. 🤐

Az elvárás és a csalódottság

Lehet, hogy őszintén közelednek hozzánk, de mi ugyanúgy viselkedünk és nem vesszük észre mi változott. Én mindig is hittem abban, hogy mindenki megérdemli az új esélyt, de a kemény igazság az, hogy ezzel sokan nem élnek és ilyenkor mindkét oldalon ott az elvárás, aztán az eredmény; csalódás. Oké, szerintem ezt kellene csinálnia, szerintem ennek így kellene lennie. Vagy rosszabb esetben már semmit sem vársz el, mert minden hidegen hagy. Ez szomorú. 👉

Címkékkel látunk el helyzeteket, embereket és ezektől oly nehezen vonatkoztatunk el, mert annyira bízunk a megítélésünkben, a korábbi tapasztalatunkban vagy mások véleményében. Ahogy egy ember kimond egy szót, fejben máris fel van címkézve. Szándékosan lep meg az élet olyan helyzetekkel, amelyekre nem számítunk, tesztelve, hogyan reagálunk és ilyenkor néha magunkat is meglepjük. 

Hol az arany középút? Szerintem a "ne várj el semmit és nem csalódsz" felfogás is elég félrevezető. Hiszen hogyan hinnél bármiben is, ha így gondolkodsz? Hogyan maradnál pozitív? "Max kellemes meglepetés ér." - Mondják az emberek. Hogyan? Úgy, hogy nem hiszünk a jó történésekben? 

Ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy várd el mindig a jót, várd el a szeretetet, az értékes dolgokat, ajándékokat az élettől, folyamatosan! De ezt ne csak mástól várd el, hanem magadtól is! Cselekedj úgy másokkal, ahogy azt tőlük ELVÁRNÁD! És lehet, hogy nem mindig attól kapod vissza, akinek adod, de valamilyen formában visszakapod! Ez biztos! 🎁

Elvárások nélkül?

Mindemellett ne ragaszkodjunk az elképzeléseinkhez! Szerintem a remény mellett kell lehorgonyozni az életben, de néha el kell engedni a kontrollt. Nem, nem azt mondom, hogy semmit ne csináljunk, sokkal inkább hagyjuk, hogy az élet elrendezze a dolgokat.

"A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája." (Péld.:13:12)

Az ember néha ragaszkodik az elképzeléseihez, határidőket szab a dolgoknak az életében, minek meddig kell megtörténnie, eközben megfeledkezik arról, hogy a legjobb dolgok váratlanul történnek. Csalódott lesz és igen gyakran kiüresedik belül. Megkeseredik. Miért? Azért, mert néha olyan dolgokban reménykedünk, amelyek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Az a bizonyos valami, amiben bízunk, nem oldja meg minden problémánkat, de Isten és a hit igen. ▶️⏩⏭️

Az sem kizárt, hogy néha beváltanák, de nem vagyunk elég türelmesek magunkkal és másokkal, s úgy viselkedünk, mintha bármi megbocsáthatatlan lenne. Azért, mert elutasítva éreztük magunkat és így mi is ezt adjuk, s lehet, hogy erről szó sem volt. Az adok-kapok rossz mintákat szül az emberben, de ami még rosszabb; sérelmeket. Mégis miért?

Nem gondolkoztál még azon? Hogy néha szándékosan nem arra a bizonyos pályára, azon bizonyos emberek közé sodor az élet, amelyekre, akikre számolsz? Lehet, hogy szándékosan távolítottak el egy bizonyos környezetből? Ne légy csalódott olyasmi miatt, aminek lehet, hogy meg sem kellene történnie! Hiszen aminek meg kell találnia, az előbb vagy utóbb megtalál valamilyen formában. 👉🆗

Csalódások nélkül

Ha őszintén és nyitottan, szeretettel közeledünk az emberek felé, akkor megláthatjuk az igazi történéseket, arcokat. Az elutasítás igazából nem elutasítás. Minden csak felfogás kérdése. Vannak, akiknek az is annak számít, ha megmondod kedvesen a véleményed, ha önmagad vagy, csak azért, mert ő ezzel nem képes azonosulni és megbirkózni. Te ne rejtsd el, azért a fényed, mert másokat zavar a sötétben! Soha! 🕯️

Ahogy sok minden más is, az elutasítás sem elsősorban kívülről, hanem belülről jön. Lehet, hogy alapból ezt várod el? Vagy lehet, hogy elvársz valamit, amire nincs szükséged és amolyan isteni közbeavatkozás révén bezárulnak az ajtók? 🚪Lehet, hogy új ajtók nyílnak, de te még ugyanaz vagy? Lehet, hogy újra nyitnak ajtókat, de az előző tapasztalatodnál ragadtál? Lehet, hogy ez is tanít valamire. Lehet, ha észreveszed, bár enélkül nincs konzekvencia.

Az emberhez minden időben érkezik, bárki bármit mond. Akkor érkeznek meg a dolgok, amikor készen állunk. "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett." (Prédikátor 3:1-8)  Lehet, hogy valaminek a "halála" az új születését jelzi. 

Minden okkal történik, Isten nem ismeri a véletlen szót, egy elutasításból egyszer kereszthalál lett, abból pedig új élet. Élet, hogy igazán élhessük…ott legbelül. ❤️

Amennyiben érdekesnek találtad ezt a tartalmat, nézz szét a Kezdőlapon, ahol összegyűjtve megtalálod a blogbejegyzéseket!