Mit jelent hitből élni? – Maradj igaz!

Több olyan embert is ismerek, aki azt mondta; "nekem ezt dobta a gép", "már elcsesztem" és még sorolhatnánk. Ezek a mondatok sosem Istentől jönnek. A trükk az, hogy felismerjük-e életünk mely területén szabotáljuk magunkat, hol akarunk véget vetni az elmejátéknak és mennyire engedjük be Istent ezekre a területekre. Az Úr kegyelme minden nap megújul, szóval nincs olyan, hogy késő. Isten mindig tárt karokkal vár minket, csak néha ez az átalakulás nem úgy történik, ahogy azt elképzeltük.

Teljesítmény és erőlködés

Ha teljesítményből élünk, nem hitből élünk, a kettő nem mehet egyszerre. És ezt most lelkiekben értem. Az életminőséged, illetve az, hogy mennyire vagy áldott, nagy minőségben függ attól, hogy mennyire érted a törvényt és mennyire a kegyelmet, illetve ezek viszonyát. Csak röviden; a törvény a teljesítmény oldalát képviseli (mit kell tennem azért, hogy, mit csinálok jól, mit nem csinálok jól, mit csinálok ÉN), a kegyelem pedig az ajándékok oldalát (mit csinál Isten, Ő, mi a kegyelem).

Az igazi evangélium, az a kegyelem evangéliuma, nincs másik, mégis a kereszténységen belül is azt látjuk, hogy nem egy hívő megreked a törvény alatt. Ha nekünk kellene kiérdemelni Isten szeretét, akkor a világ összes ereje is kevés lenne és Jézus áldozatának sem lenne semmi értelme. Ez egy rossz felfogás. De! Minél jobban időzünk az ő kegyelmében, jelenlétében, annál inkább az ő hasonlatosságára változunk, annál inkább átalakul a szív is.

Ne keverjük a szezont a fazonnal!

A hívők világában azt látom, hogy keverik a kettőt. Pedig a kegyelem mindent elfed, az áldozat mindenért fizetett. Képzeld csak el, hogy valaki odamegy hozzád és azt mondja, mindenért fizettem helyetted. A hibáidért, a bűneidért, a megrögözött szokásokért, a negatív gondolatokért, mindenért, hogy annyira szeret, hogy ő ezt kifizette.

Hol van a logikai baki, ha azt mondjuk, nekünk is jól kell csinálnunk? (Nem, nem azt mondom, hogy hívőként és éljünk úgy, mint azelőtt, nem ezt mondom). Csak azt, hogy sokszor nem veszik észre, hogy bizonyos jelzőkkel még mélyebbre tolnak embereket a viselkedésükben. Ahelyett, hogy azt mondanák; oké, ha most nem vagy oké, oké, ha most nem úgy csináltad, de Isten kegyelméből úgy fogod majd csinálni, ahogy helyes. Ha ennek tudatában vagyunk, azt fogjuk észrevenni, hogy lassan, de másra vágyunk és egyre inkább zavar minket, ha nem változunk, tehát ez egy folyamat.

Hitből való igazság

A megváltás munkája nem csak addig szól, amíg újra el nem rontod, akkor nem is az lenne, ami. Isten minden hibánkat előre látta, mielőtt úgy döntött, hogy szól hozzánk. "Előre látván pedig az írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy Tebenned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a HÍVŐ Ábrahámmal." (Galata 3:8-9-10). Mert, akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, minthogy meg van írva; Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje." Az, hogy erre a hívásra hogyan reagálunk, az csak tőlünk függ.

Sokan beszélnek arról, hogy lehet elmondani az embereknek, hogy mi az igazi hit? Erre jönnek a válaszok; növekedj Jézussal és látni fogják az életeden (igen, ez részben igaz), mutass hitelességet és látják, hogy így is lehet. A Hitelesség kapcsán azonban vannak fenntartásaim. Ezek szerint úgy gondolják, hogy mindig hitelesek tudunk maradni, hogy az számít mit teszünk? Itt megint nem arra utalok, hogy kicsapongó életet éljen a hívő. De mi a hiba ebben a rendszerben?

A cselekedetekre mutat rá, nem a hitre. Ebből lehet sokan csak annyit látnak, én így úgysem tudok élni. Plusz, ez kicsit azt sugallja, hogy mindent betartanak ezek a hívők, ami lehetetlen. Legyünk hitelesek úgy, hogy hiszünk, a gyümölcsöket, a változást pedig bízzuk Istenre! Én ezt tanultam azon felesleges körök után, amelyek túlzottan a tettekre helyezték a hangsúlyt, a változás azután jött, hogy a kegyelemre néztem.

Hadd mondjak valamit, néha egy nem hívőnek egyszerűbb hinni, mint egy kereszténynek. Mert egy keresztény, túlságosan tudatában van annak, mit nem kellene és hogyan nem kellene. És pillanatok alatt átvehetik a gyógyulást vagy más áldásokat azok, akik nem. Az áldás nem egy hely, nem egy dolog, az áldás rajtunk van, a kegyelem által.

Szóval, amikor Isten szól vagy Isten igéjét olvasod, ezt megteheted félelemmel, önváddal vagy örömmel, hogy miből szabadított meg. Ez a kegyelem. Ez az igazi hit, nem a vallás.

Kegyelemmel minden nap – Mert az igaz ember, hitből él

Ki az igaz? Aki megigazult, a Jézusba vetett hit által. Nem azért, mert igaz módon viselkedett, nem azért, mert hibátlan, hanem azért, mert hitt és ajtót nyitott. Nem fordítva. Nem igaz vagy és hinni fogsz, hanem ha hiszel, igaz vagy. Hit nélkül senki nem lehet igaz. Nézd a sorrendet!

A hívőnek két választása van; betartja a törvényt, de akkor tartsa be mindet, vagy éljen hitből! És az első nagy károkat tud okozni az ember életében, ha csak arra fókuszálunk. Ha próbálunk folyamatosan teljesíteni, piros pontokat gyűjteni, akkor nem értjük a lényeget, nem hitből tesszük ezt.

Az Istenbe vetett hit, életeket változtat meg, ne vegyük le szemünket a hitről! Ezt alkalmazzuk minden területen, szívben hinni, szájjal kimondani. A hit és a teljesítmény lélektanilag nem fér el egymás mellett. És miért nem részesül sok ember az áldásokból? A Máté 9:29 válaszol; "Legyen nektek a ti hitetek szerint." Ugye, hogy nem mindegy, miben hiszünk? Isten azt kérdezi ma tőlünk; "Hiszel benne, hogy megtehetem ezt érted?" Nem azt kérdezi, hogy mit teszel azért, hogy megtegyem érted! Végül Isten jósága indítja el a szívünkben a változást, az, hogy sokszor annak ellenére is megáld, ahogy viselkedünk, amit teszünk és amikor ezt látjuk, akkor fokozatosan irányt váltunk. És most szélsőséges leszek, de ez így van; a bűn sosem volt akadály, a hit minősége vagy hiánya volt az. Te mit válaszolnál egy ilyen kérdésre?