A siker mítosza - kudarc és a siker viszonya a hit útjain
"Az embernek minden útja igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr." A gyors siker minden második ember álma és mindenki másban látja a sikert. Legtöbbször a karrier útjain keresgélnek, de van, hogy az összkép számít. Ennyi idősen van-e kocsid, bizonyos mértékű kereseted, férjed, feleséged, melyik külföldi országban nyaralsz, stb, stb. És ez a mérce a világ szemében is mindig így volt. De Mi a siker Isten szemében? Hogyan hihet az ember, amikor nincs az útján és mi változik belül, amikor hittel rálép arra? Hogyan keretezhető át egy-egy kudarcként megélt szituáció fejben? A következő cikkben erről írnék…
Amikor az ember a helyére kerül
Gyerekként gondolkozik az ember; "Mi leszek, ha nagy leszek?", persze a kérdésre adott válaszok hamar megváltoznak. Iskolásként az ember csak annyit hall, hogy az okos emberek egyetemet végeznek, de amikor egyetemet kell választani, akkor természetesen csak logika talaján szabad maradni, végül miután lediplomázott, még mindig nem tudja, mit akar. Az ember folyamatosan keres, keresi a megfelelő karriert, keresi párját, keresi a pénzt, közben keresi a gyógyulást segítő eszközöket, csak keres, keres és keres. Amíg bele nem fárad… és utána Istent keresi és ő minden mást tisztára mos, fehérré. 🤍
A Biblia úgy fogalmaz; "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."… Nem, nem azt mondja, hogy keresd a Mennyországot… Inkább egy olyan lelkiállapotot jelent, amiben Isten keresése, követése kerül az első helyre és minden más csak ezután jön, s közben lassan azt vesszük észre, hogy mi magunk is elkezdünk irányba állni, a helyünkre kerülni, elkezdünk gyógyulni. Ehhez bátorság kell, ha érzelmileg elmenekülünk Isten elől, ő nem tud belépni az életünkbe.
A legtöbb ember már azelőtt is érzi, mire született, mielőtt még "találkozna" Isten vezetésével. Az a dolog az, ami nagyon könnyen jön és sokszor egyben az álma is, ám a kettő nem mindig jár kéz a kézben. megeshet például, hogy máshoz is van érzéke az embernek és amíg nem készül fel a fő feladatra, addig ebben hagyja őt Isten. Az esetek többségében ebben a szakaszban meg is találjuk Istent vagy inkább ő talál meg minket és elhív egy olyan életre, aminek értelme is van. 🤍
Amikor a kudarcok készítenek fel a küldetésünkre
Az ember azt gondolja, hogy amikor oda kerül, ahol lennie kell, akkor minden egy pillanat alatt megoldódik, ha így van, akkor nem biztos, hogy jó helyen vagyunk. Mert az igazi út küzdelmes és sok ellenállásba, kihívásba ütközhetünk. Miért? Azért, mert ez a nehezebb, ritkább út. Szóval, ha hirtelen sok minden ér, biztos lehetsz benne, hogy jó úton vagy. De mondhatná az ember ilyenkor azt, hogy semmi sem változott… Tényleg?
Mi van, ha minden kihívás, lelki válság, ami ért, azért volt, hogy most oda kerülj, ahol vagy, hogy most olyan legyél, amilyennek lenned kell, hogy azzá válj, aki vagy és hogy ezt látván másoknak is segíteni tudj? Tudom, hogy bizonyos dolgokat csak olyan emberek képesek átadni, akik nagyon mélyről jöttek. És miután onnan kikászálódnak már nem a nagybetűs siker a cél, hanem, hogy annak, amit csinál értelme legyen, mások javára váljon, ne csak a saját hasznára. Ennek van igazán értelme. 🤍
Ajtók megnyitása
A nem hívő emberek úgy tartják, neked kell minden ajtót berúgnod, neked kell bizonyítanod, hogy egyáltalán legyen ajtó, míg számos hívő szerint Isten nyitogat ajtókat, amíg ők ülnek és imádkoznak. Egyik sem teljesen így van, hanem valahol a kettő között érdemes keresgélni. Hiszek benne, hogy minden Istentől jön. Több olyan ember is van, akinek már elindulni, továbbmenni sem lenne ereje, hit nélkül, így a tettek, amiket véghez visznek, sem tőlük erednek. De hinni kell és cselekedni, sőt, a hívő sokszor először kilép és bíz benne, hogy Isten előtte megy és mindent elkészített már neki, ha nem nyit meg bizonyos ajtókat, akkor más ajtók fognak nyílni. 🌠
Bezárulnak, kinyílnak ajtók. Ilyenek vannak. Azok az emberek például, akik több ajtózárással találkoztak, több kudarcot éltek meg, akár a karrier, akár más életterületen, sokszor nem értik, mi a gond velük. Az ilyen több ajtózárással élő személyek életében bukkan fel Isten és kopogtat; "Hahó!", "Más terveim vannak veled!"
Át kell törni az ajtókat, nyitni kell azokat? Néhányat igen, főleg lélekben, de ha az útra kerülünk, ott maguktól nyílnak. Néha mi is erőszakkal nyitogatunk ajtókat, mert türelmetlenek vagyunk, pedig ami hozzánk tartozik, az megtalál, így vagy úgy. Nem tudjuk elrontani, ha Isten nem akarja azt. Először is Isten előtt kell ajtót nyitni; "Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." A többi pedig ráadásként megadatik nekünk. 🌝
Miből meríthet az ember erőt?
Semmi másnak nincs akkora ereje, amekkora Isten szeretetének van. Gondoljunk csak bele, amikor szeretünk valakit, akkor úgy érezzük, hogy annyi energia van bennünk, hogy hegyeket tudunk mozgatni. Mit érez akkor valaki, amikor tudatában van annak, hogy a világ teremtője szereti őt? Azt, hogy semmi sem lehetetlen. De nagyon fontos, hogy lássuk, kik vagyunk; Teremtmények. Isten rendelkezhet velünk. Ezen a ponton megváltozik az ember magabiztossága, mert tudja, nem ő irányít a sorsa felett. "Mondhatná; akkor ez mire jó nekem?" Mondjuk arra, hogy a legteljesebb életet éljük? Amíg irányítunk, kicsit Istent játszunk, nem igazán vagyunk az alázat mintaképei, én ezt jól tudom, mivel nálam makacsabb kontrollmániás ember nem nagyon élt a Földön, bár ki tudja. De, amikor szeretettel vezetnek, akkor valahogy értelmét veszti az irányítás.
Nagyon jó, ha az ember fejleszti magát, a képességeit, csak az nem mindegy, mibe helyezi a hitét. Persze az emberi hit is visz előre, csak ez gyakran elfogy, van, hogy elcsüggedünk, sokszor és a végén, mi aratjuk le a dicsőséget. Amikor azonban Jézusba vetjük a hitünket, akkor nagy dolgok történnek bennünk és körülöttünk is. És ne feledjük, ez a hit nem fogy el! Ő akkor is működik a színfalak mögött, amikor mi úgy érezzük, semmi sem történik. Utat nyit, zár és utat készít. 🧎♂️
Emberség Isten tükrében
Amikor megveregetjük a vállunkat, az jó érzés. Nagyon is. És kell is ünnepelni az apró sikereket is. Csakhogy Isten tesztjein sokszor elbukik mindenki. A legfőbb ok, ami születésünktől kezdve bennünk van, az az önzés, de sokszor a gyenge akarat, a félelem és a berögzött séma is meghatározó lehet, hogyan reagálunk le egy-egy helyzetet. Isten tükrében ott van az emberi lélek és a szív is. Ő sokszor azt nézi, mennyire maradunk emberségesek. Hiszen Arany szavaival élve; "Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben."
Ez azonban nem jelenti azt, hogy elítélne minket. Jézus pont azért jött, hogy mindig haladhasson az ember előre, hogy mindig próbálkozzon, de enélkül a hit nélkül nem éljük ezt meg. Azt mondják, nincs rossz ember, csak gyenge. Én meg azt mondom, gyengeség van, ami egy-egy helyzetben eluralkodik rajtunk, nem gyenge az ember, csak olykor akként viselkedik.
Az ige azt mondja; "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Vagy milyen váltságot adhat az ember a lelkéért?" (Máté 16:26) El kell jutnunk emberként oda, ahol nem a siker lesz a legnagyobb siker számunkra. Amikor úgy tudunk hinni, hogy ez a szívünket is átjárja és úgy tudunk ebből adni, hogy nem kérünk érte semmit. Ezen az úton maga Jézus vezet végig minket. Mert meglehet mindenünk, de szeretet és hit nélkül fél életet élünk.
Gyógyulás és bizalom
Minden egyes lépés, amit hitben teszünk meg, egy újabb lépés a gyógyulás felé. Ha vágyunk arra, hogy például beteljesedjenek az álmaink, akkor át kell küzdeni magunkat mindenen, ami belül, lélekben eltorlaszolja a hit ösvényeit. Ebben segít Isten. Ehhez az is kell, hogy feltétel nélkül megbízzunk benne, hogy mindent rábízzunk, mindent felfedjünk előtte. Néha azt sem látjuk, mi a következő lépés, de ő tudja. Ez a vakmerő hit nem igényel folyamatos tervezést.
"Bármiben is sikeresnek lenni nem egy egyszerű teljesítményt jelent, hanem inkább egy állandó állapotot." Sokszor nem azt jelenti a siker, hogy nem bukunk el, nem érnek minket kudarcok, hanem azt, hogy mindig felállunk, mindig haladunk tovább, ha csak egy-egy centivel is, de haladunk és azt tudjuk mondani, még mindig hiszek. ✨
