Ha lenne három kívánságod, te mit kívánnál? - Kérj és megadatik... Tényleg mindent megad Isten, amit kérünk?

Ha lenne három kívánságod, te mit kívánnál? Régen úgy hittem, hogy minden kérés teljesül és valahol mélyen belül még most is hiszem, hogy így van, de azt nem tudom, hogy ez mindenre igaz-e... Nagyon hosszú évek voltak, nagyon hosszúak, amikor semmi, de semmi nem változott és X millió kérés után már az ember maga is elgondolkodik (persze az is igaz, hogy tenni is kell, nem csak kérni, de.....).  

"Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik..." (Lukács 11:9-13)

Amikor boldogok akarunk lenni, belső munka nélkül...

A boldogság pillangója nem talál meg mindenkit. Én, akit mindenki örökké pozitívnak, jókedvűnek és magabiztosnak lát, csak évek után jutott el egy viszonylagos boldogság és béke szintjére. Persze a programok, a barátok, a zene és még sorolhatnànk segítenek az embernek jókedvvel élni, de van egy pont, ahol ez vagy átfordul és azt mondja az ember, hogy tényleg boldog akarok lenni vagy haladok ugyanúgy tovább és az aktuális programokba, teendőkbe menekülők, ami úgyis eltereli majd a figyelmemet. 

Sokáig azt hittem, hogy a zene a középpont az életemben... Ez volt az én kis menedèkem... Míg nem törte ezt is ketté a világ, és nem némultam el másfél évre... Közben elment 4 év alatt két családtagom és jöttek az egészségügyi gondok... meg az ördögi körök.... A többi már csak hab volt a tortán... Gyűlöltem a világot, azt amilyen, azt, amit ad nekem... Nem tudtam hinni a boldogságban, a szeretetben...vagy egyáltalán bármiben és közben engem látott mindenki vidámnak és pozitívnak, ez még frusztrálóbb volt... Aztán jött Isten...

Hogyan adja meg Isten, amit kérünk?

Nagyon sokáig nem értettem, miért nem adja azt, amit kérek, úgy, ahogy kérem és legfőképpen akkor, amikor kérem. De lehet, hogy nem is ez volt a lényeg, mert amikor az ember vár valamire, átértékelődik az idő fontossága. De én mindig csak kapni akartam és adni soha, ez volt az egyik hibám, plusz én mindig csak ODA akartam érni, mindegy mit jelentett, az az ODA...

Kapni, amit akarok. ODA érni, oda, ahol van valaki mellettem, ODA, ahol megszereztem, ami kell, ODA, ahol meggyógyultam, ODA, ahol az álom van. Ott, ahol boldog vagyok. Mindegy , csak ODA.. De Isten megmutatta, hogy ez ennél többről szól.. nem csak az ott, hanem az itt és létezik. Az itt és most... Amit alig élünk meg.... Csak azt hisszük, hogy megéljük, amikor zajlik körülöttünk az élet, de amíg belül valami nyugtalanít, addig nem..... mostanra sikerült valamennyire itt lennem, de ehhez néha az kell, hogy jól arcon csapjanak a dolgok és lássuk, hogy oké, de valami mégsem oké...

Aztán szembejött egy film, amiben az alábbi beszélgetés hangzott el:

• Ha valaki türelmét kér, akkor Isten azt ad neki? Vagy lehetőséget arra, hogy türelmes legyen?
• Ha bátorságot kér,  Isten bátorságot ad vagy lehetőségeket hogy bátran viselkedjen?
• Ha valaki összetartó családért könyörög, Isten egy kellemes meleg érzést ad vagy lehetőségeket arra, hogy szeressék egymást?
• Ha valami igazit, értékeset kérünk, akkor postázza nekünk vagy lerombolja bennünk a hamis láncokat?

Isten nem mindig úgy adja nekünk a dolgokat, hogy tálcán kínálja fel azokat, sőt, valójában semmi sem így érkezik meg hozzánk. Ő nem egy mesebeli dzsinn, akit kedvünkre rángathatunk, főleg, hogy sokkal jobban tudja, mi a jó nekünk. 

Tudni, mit akarunk... és hogy Ő mit akar

Az életben csak akkor kerülünk irányba, ha tudjuk, mit akarunk, merre akarunk menni, így megfogalmazhatjuk kéréseinket, kitűzhetjük céljainkat is. 

1. Mit akarok én? - Lebonthatjuk életterületekere, értékekre és módszerekre is. Mit szeretnék csinálni (nekem közel 30 évesen jött a felismerés, hogy bárki, bármit mond majd, erre fogok menni...)? Miben hiszek? - Ez megint egy elég fontos kérdés. Hogyan akarok élni, hogyan akarom elérni, amit akarok? Ki vagyok én? Milyen emberré akarok válni. Kikkel haladok az úton?

2. Mi Isten akarata? - Arra szintre csak kevesen jutnak el, hogy elkezdik keresni a nekik elrendelt sorsot. Sőt, leggyakrabban az emberek szembe is mennek ezzel. Ez ezen a szinten vicces lehet, pedig az a bizonyos Nagy Könyv mindenki számára lehetőség, de az emberi ego nem érzi szükségét annak, hogy belelapozzon. A hívő nem úgy indul el a végzete felé, hogy "remélem", hanem úgy, hogy teljesen mindegy mi történik, úgy van, nem úgy lesz, hanem már úgy van, mert elvégeztetett és ő csak "belelép" ebbe. 

Amikor a mi akaratunk és az Isten akarata összhangba kerülnek egymással, akkor KAIROSZ, időben vagyunk, és amikor az isteni időzítés megjelenik, soha, semmi nem lesz ugyanaz. 

Régen tudtam mit kérjek...

Régen elég önző kéréseim voltak... igen Istennek ez is belefér, de most nem biztos, hogy ugyanezeket kérném, mert más lettem. Lassan tényleg látom, hogy az ember nem mindig tudja, mi a jó neki. Már azt sem kívánom, hogy minden nehéz érzés eltűnjön, mert ezekből rengeteg jó dolog született, csodálatos alkotások, nemcsak írások és belső átalakulások. Szóval mit kérjek? Pénzt, házat, menő cuccokat, amit sokan? Már más került az első helyre. 

Jó volt-e a megtett út? Dehogy! Nem tudnám még egyszer ugyanígy végigjárni. Tetszik-e, akivé formált? Azt hiszem. Az lettem, aki a csillagok között repked, mégis két lábbal a földön jár. Tudom, ha kérek adatik, de ezúttal bölcsen használom fel a kívánságokat.