Elhagyatottság dilemmák – Abandonment issues

Ez a cikk nehezen született meg, mert nem szívesen írok párkapcsolati, illetve a területtel kapcsolatos kérdésekről. De csak felületes lenne a blog, ha ezt nem tenném meg, s mivel döbbenetemre, mások is tudtak írásaimmal azonosulni (thanks for FaithSmile Insta közösség, korábban Repdeső Madarak), ezért úgy döntöttem, ennek is a mélyére ások - "ha már lúd, legyen kövér!" 🪿🪿🪿

Elhagyatottság minták – Honnan jönnek, mit eredményeznek?

Milyen viselkedéssel kerülünk el? Hát, sokszor a fentiekből csak 2-3, de van, hogy több jele is megmutatkozik:

• okot keresünk a távozásra, a nemre;
• nagy elvárásaink vannak;
• nem akarunk csalódást okozni vagy nem érezzük elég jónak magunkat a másikhoz;

• akkor is továbbállunk, ha törődnek velünk;
• nem merülünk el az érzelmeinkben, falat húzunk fel;
• mindent irányítani akarunk;
• folyamatos gyanú, nem akarunk sebezhetőnek tűnni;
• nehezen bízunk meg az emberekben, eltoljuk magunktól őket, amint közelebb kerülnénk;
• "az én hibám" mentalitás, érzelemelnyomás.
• azt érezzük, nem érdemeljük meg.

Honnan ered mindez? Mi az oka? Egyesek szerint a gyermekkori nevelés hiányosságai, a traumák miatt. A szeretet téves tanítása is hasonló tüneteket eredményezhet, de nem mindig erről van szó. Mi a helyzet ott, ahol érzelmileg megkap mindent a gyermek? Ahol szeretve van? Ilyen esetben nem feltétlenül a gyermekkori történetekben kell keresni a gyökereket. 🧩

A kapcsolati oldal múltbéli eseményeinek nyoma

A párkapcsolati vonalon ugyanis gyakran más a gond. Így sokszor ezt a területet kell górcső alá venni. Nem csupán a nagy párkapcsolati traumák, a rossz mondatok is bevésődhetnek az ember agyába, mert amikor érzelmeket táplálunk, akkor nem nehéz ezeket elraktározni. Ezeket nevezzük csak hazugságoknak, a hitrendszer szókincséhez igazodva. 🗝️ 

A klasszikus megcsaláson túl is vannak negatív minták. Most a hölgyekhez, nem is – inkább a tinédzser lányokhoz szólok elsősorban; soha ne azonosuljatok a tárgyiasító megjegyzésekkel! Soha ne hagyjátok, hogy bárki tiszteletlenül beszéljen veletek! Míg az egyik férfi hát... mondjuk úgy csak fogadna rátok, addig a másik meglátja majd azt, akik igazán vagytok. Nem ciki, ha türelmesek vagytok, ha értéket kerestek! Nem kell beállni a sorba! Soha ne azonosuljatok olyan megjegyzésekkel, amelyek nem ti vagytok! 💪

Az ember szívügyekben gyenge, Isten meg erős

Ezen az életterületen nem egyszerű, mert ha az ember leengedi a falakat, sérülékeny, erről szól a szeretet, de ha sérülékeny ugyebár nem tudja mi vár rá. Az elhagyatottság mintákat erősen irányítja a bizalmatlanság és a távolságtartás, ami már önmagában elég ahhoz romba döntse az alapokat és akkor még építkezni sem kezdett az ember. 🏘️ De lehet mindig ugyanazzal a kifogásokkal élni; "ő sem különb, mint a többi", "ő is elmenekül", "ez csak plusz stressz." 

Az elhagyatottság és az elutasítás szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az emberek gyakran a szokásos elvárásaikban, a sértésekben ragadnak. Ebben a mintában elég erősen megmutatkozik az, hogy elutasítják az emberek szeretetét. De ilyenkor tényleg ezt tesszük? Nem, ilyenkor magunkat utasítjuk el. Miért? Azért, mert ismerjük a "nem tökéletes" részünket, a korábban elkövetett hibáinkat és utána nehéz úgy érezni, hogy később képesek vagyunk máshogy csinálni. 🤦‍♀️

Sok embertől hallottam ezt; "annyi mindent tettem, annyi mindent nem tettem, ez az életterület nekem ilyen…" Nem, nem ilyen, ezek ilyen gondolatbörtönök csak. Lehet, hogy valami nem is a mi hibánk volt, de attól még lehet börtön, ha ezt tápláljuk be. Ha elég sokat mondogatnak valamit, vagy csak egyszer, de akkor nagyon erőteljesen, sajnos el lehet hinni. Pedig nem kell és amikor az ember azt mondja, elég, akkor valami változik. ❤️‍🩹

Egy részünk már az új énnel kacérkodik, míg a másik fél lábbal a régi mentalitásban csücsül. Mindig azt mondom, az emberek nem Istent, a szeretetet utasítják el, hanem magukat. Nem gondoljuk, hogy tudjuk mit kell tenni, hogy ezúttal elég lesz az, amit teszünk, hogy bízunk. A vicces pedig az, hogy amiről azt gondoljuk nem elég, néha a leggyengébb pillanatunkban lesz a leginkább elég, hiszen Isten szerint az, máskülönben nem lett volna akkora az áldozat. ✞

Az elutasítást tehát csak az veszi magára, akiben belül szintén hasonló dolgok zajlanak. Ennek semmi köze az emberhez. Az eltolás belül kezdődik. Rejection = Projection. Nem minket nem értékelnek az emberek, hanem önmagukat, mert nem gyógyultak még meg teljesen. 🔔

Hogyan gyógyulunk?

Isten tehet teljessé. Amikor ez a gyógyulás beindul, az kézzel fogható, látható. Ő az, aki a szíveket vizsgálja, ő lát és hall minden érzést, gondolatot, gátat. Ő azt mondja; "Kérjetek, és adatik nektek..." A legegyszerűbb pedig a gyógyulást kérni tőle. 🙏

Az ember akkor érti meg igazán a másikat, amikor realizálja, hogy ő maga is hasonló cipőben 👟 járt vagy amikor megtanulja, hogy beleeshet ugyanabba a hibába, amibe azok, akik megbántották. Véletlen lenne? Kötve hiszem. Így már nem feltétlenül kell bárkit okolni, ha mi magunk sem cselekszünk mindig helyesen és ez a lényeg. 👆

Helyes irányok

Szerintem az sem jó, ha minden szemrebbenés nélkül sértünk meg másokat és könnyen továbbállunk, de az sem, ha vádoljunk magunkat. Valahol a kettő között létezik egy olyan, hogy; megbánás. Mindenekelőtt gyógyulni kell. Ez a legfontosabb. "Gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből – mondja az Úr." (Jer. 30:17) Amikor ez elindul, akkor már a látásmódunk is más lesz. 💬

Aki ismeri Istent, tudja ki ő. Többé nem kell ott maradni, ahol kezdte az ember. A legtöbb elutasítás pedig újrairányítás, hogy többet ne ez lebegjen a szem előtt, hogy az ember azt tudja mondani, nem kell többet ez a gondolkodásmód. Nem töltöm az életemet azzal, hogy másoknak megfeleljek, hogy bizonyítsak, hogy bocsánatért esedezzek, hogy kierőszakoljak valamit. Ha ezt tenném, még mindig mások visszajelzésére várnék, hiszek Istenben és ezáltal magamban is. Mindenkinek megvan a maga harca, ezért nem is kell mindent véresen komolyan venni. Let go and let God, or Welcome and well, come... 

A hithez vezető út olykor elutasítással van kikövezve. "Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje…" (Máté 21:42) Nem mindig minden olyan, amilyennek akarjuk, de az a jó, amikor gyógyultan, hitben haladunk tovább, így egyre közelebb kerülünk igazi önmagunkhoz és ez a szabadság. 🍀

Amennyiben érdekesnek találtad ezt a tartalmat, nézz szét az összes cikk oldalon, ahol más különlegességekre is bukkanhatsz!