Önmagunk megtalálása a hit útján – "Mert Isten soha nem fog neked abban segíteni, hogy valaki más legyél!"

"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme ujjá lett minden." (2 Korintus 5:17). Amikor befogadjuk a szívünkbe Istent, akkor új életet kapunk. Nem, nem egy problémáktól mentes meseéletet, hanem beindul egy olyan folyamat, ahol elkezdünk az ő képére formálódni és beleállni azon dolgokba, amire valóban teremtettek minket. ⭐

Isten nélkül az ember belül sokat keresgél, hol a helye, mit kellene csinálnia, hogyan kellene viselkednie stb. Miért? Mert nincs belső támpont, az ember magához, másokhoz és a világhoz viszonyít, amelyek mindig más-más irányokba rángatják. De döbbentem jöttem rá, hogy arra a kérdésre, hogy "ki vagyok", nem tud az ember igazán válaszolni (ha elveszi a hobbikat, a szenvedélyeket, a foglalkozását, a jellemzőit, a viselkedését). 🤔

Megtalálni magunkat a hitben – Amikor leomlanak az álarcok

Ha nem tudjuk, kik vagyunk valójában, az zavart kelt bennünk, mert nincs meg a teljesség érzése. Az ember kedvenc hobbija az, hogy álarcokat tesz fel, álszemélyiségeket hoz létre. Ez az, amikor másmilyennek tettetjük magunkat. Amikor az ember Isten ellen lázad, kihagy egy fontos dolgot a képletből; ilyenkor az igazi énje ellen is lázad. 🫢

Például sokáig nem mertem sebezhetőnek mutatkozni, mert hát akkor gyengének, naivnak gondolnak, felvettem hát a kemény, "semmi nem érdekel külsőt", mert így senki sem gondolhatott gyengének. Mindig beértem annyival, amennyit épp kaptam, azzal, amit mások rám akartak erőltetni, azzal, hogy kompromisszumot kelljen kötni az igazi énemet és a hitemet illetően. Nem beszéltem a hitről, nehogy furán nézzenek rám. 

Hátra soroltam az álmaimat, mert arra alapoztam, hogy mások hogyan látnak engem, mit néznek ki belőlem, miközben halvány lila gőzük nem volt arról, milyen készségekkel ruházott fel Isten.🪻🪻És tudod, az Istentől kapott tehetségek nem virágoznak a rossz környezetben. DE! Attól, hogy ilyen képet húzunk fel, nem védjük meg magunkat az elutasítástól, a rosszalló tekintetektől, a megbélyegzéstől! Ezek mindig voltak és lesznek is. 

Tudod, hol jött el a pont, amikor váltottam? Nyilván le kellett mennem ebben a tettetésben olyan mélyre, amennyire csak lehetett. Amikor már nagyon sok volt a súly és nagyon másnak éreztem magamat. De ott jöttem rá csak igazán, milyen fontos, hogy az legyek, aki vagyok, amikor rájöttem, hogy éveket pazaroltam el úgy élve, hogy annak tetettem magam, aki sosem voltam...és ez nem csak lelkileg betegített meg. 🕒És mindezt miért? Azért, hogy elfogadjanak, hogy szeressenek, hogy belesimuljak a képbe, ami mégcsak nem is tetszik.  Ami még fontosabb, rájöttem arra, hogy amíg nem kezd gyógyulni az ember, addig ezeket nem is látja. 🤍

Ha nem illessz a képbe, elegánsan sétálj ki belőle! 👠

Sosem voltam egyszerű ember, de ha úgy élem az életem, ahogy mások szerint kellene, lemaradok arról, amit Isten tartogat számomra. És "sosem vagyunk szabadok, amíg nem vagyunk szabadon önmagunk." (Meyer, 2019) A világban megmondják, miket hordj, hány kiló legyél, hány ráncod lehet huszonévesen, milyen fokú képzettségre van szükség a szakértelemhez, mi kell ahhoz, hogy egy pályán sikeres legyél, hogyan viselkedj, meg ott van a minek van a diplomád, ha mást csinálsz jelenség is. Nekem egyetlen egy személy mondja meg, mit tegyek és az Isten, mert csak ő tudja, ki vagyok és mi a legjobb nekem. Még nálam is jobban tudja! Az van, hogy sokszor nem illünk a képbe és tudomásul kell venni, ha úgy, ahogy vagyunk, nem fogadnak el minket. És sokszor több időt töltünk az ilyesmivel, azzal, hogy ezt siratjuk, mint azzal, hogy egészséges kapcsolatokat építsünk ki. A személyiségünk számos esetben szenved el hasonló dolgokat, a kérdés csak az, hagyjuk-e, hogy akik vagyunk eltűnjön ezek miatt. 

Majdnem egy évtized volt, amíg próbáltam beleilleni a képbe, itt is és ott is. Aztán, amikor Isten felnyitotta a szemem, rájöttem, hogy a "tettetés is csak a bujkálás egy sajátos formája." (Meyer, 2019) Olyan személynek tettetjük magunkat, ami a környezetünknek jó, amely szerintünk megvéd vagy épp amivel megfelelünk. És akkor ottragadunk a maszk mögött… 🎭

Fontos, hogy megkeressük kik vagyunk, a tevékenységek, a viselkedések nélkül, mi a rejtett vágy és álom ott a szív mélyén és miben vagyunk hajlandóak hinni... 🎭

Kicsit más…

Mindig kilógtam nőtársaim közül, és ezt mélyen belül éreztem is. Csak elnyomtam. Elrejtettem azt, aki lenni akartam, mert aki én voltam, az fura volt. A divatosan öltözködő, DE hívő. Az élettel teli, Istent követő, DE határokat húzó nő. És nagyon hasonlítani akartam a többi nőre, hátha így "hasonlítok" majd az álomnőre. Tudjátok, ezek a mindig jól kinéző, kisimult, egészséges és gondtalan nők. Mindig távol állt tőlem a profi smink, a magassarkú cipő (ebben tuti hanyatt vágnám magam) a műszempilla és a műköröm (persze, érthető, ha ez valaki bejön). De mi marad ha ezeket elveszem? 

Mi maradt volna, ha gondtalan vagyok? Isten nemcsak arra tanít meg, hogyan élj meg nőként a 21. században a jég hátán is, de legfőképpen arra, hogy rá mindig számíthatok és a lányaként szeret engem, ezért a legjobbat tartogatja számomra mindenből. És az ő szótárában nem szerepel a "DE" szó, főleg, ha az áldásokról  van szó.🌹

Habár egy rendkívül nőies nő vagyok, tekintve az öltözködést és a viselkedést, mégis gyerekként mindig valami extrém ötleten járt a fejem; Hogyan trükközzek a testvérem BMX bicajával, minek öltöztessem be épp a kutyát (Istenem, az a kutya nagyon türelmes volt 🤣), mit alkossak éppen. Gyerekként kb. ugyanakkora dínó gyűjteményem volt, mint ahány Barbie csücsült a polcon. Szerettem tanulni és nem tartottam cikinek a "stréber" jelzőt, büszke voltam rá. És a pasik… hát igen, olyan csajszi lettem, akinek senki nem szabhat irányt. 😅 Aki nem akar senkitől függeni, de itt elmosódnak fejben a határok, mert ezt sokszor túlzásba lehet vinni.

És mára értem, hogy nekem ez nem megy; nem megy, hogy beálljak a sorba. Én nem erre születtem, én meg akarom élni azokat a különleges utakat, amelyekre Isten hív. Nem abban található valaki személyazonossága, amit tesz, hanem abban, hogy egyénenként kik vagyunk. 🌺

Ne hasonlíts másra!

A legerősebb megérzés, amit Isten az utóbbi években nekem adott ez volt; "Ne hasonlíts másra, te így vagy tökéletes, tökéletlenül!" Nagyon próbálkoztam szelídebb és aranyosabb nő lenni, amit ugye minden férfi szeret. De az van, hogy én néha szeretem fenékbe billenteni az embereket, csak úgy ösztönzésképpen.😅 Na jó, ez nem mindig tudatos. Persze, sokat változtam és nem érzem szükségét már a vitáknak vagy annak, hogy mindent "visszaadjak", de az én életem más volt. Mindig úgy tűnt, hogy mindenki simulékonyabb én meg valamivel mindig küzdök. Csakhogy nem kell. A harc már nem az enyém és ahogy megértettem ki vagyok, tisztább is lett minden. Teljesen mindegy mit csinálunk jól vagy rosszul, kik vagyunk, miben hiszünk, mindig lesz valaki, aki bánt, de ez nem azért történik, mert velünk van a baj. Ez nem a mi lelki szegénységünkről árulkodik. 🙃

Ma már tisztán látom, hogy Isten nem arra teremtett, hogy vakon kövessek, hanem teljesen másra… 🙃Ezért nem voltam képes bármihez vagy bárkihez alkalmazkodni, mert ő nem is hagyta. 👆

Útkeresés és érkezés

Isten nem áld meg mindent az életünkben. Ha sokáig maradunk olyan helyen, akár munka, akár más terület, ami eltérít minket attól, hogy önmagunk lehessük, hogy őt kövessük, akkor egyszerűen nem áldja meg azt tovább. A Bibliában azt olvassuk; "Mindennek rendelt ideje van.." Isten pedig nem fog abban segíteni, hogy olyasmit csináljunk, amire nem adott talentumot, vagy amit már nem kér tőlünk. De ezt érezni is fogjuk; mert egyre fáradtabbak, egyre ingerlékenyebbek leszünk és ott lesz a diszkomfort érzése is.

Szóval Isten nem áldott meg oly sok próbálkozást, amelyek eltérítettek volna az úttól. Egyszerűen nem tette őket sikeressé. Így is boldogultam, így is megvoltam, de nem ott, ahol lennem kellett volna. És minél többször próbálkoztam, beleilleni ebbe a társadalmi képbe, annál rosszabbul éreztem magam. De már nem akarok. Nem arra születtem, hogy másokat utánozzak, hanem hogy Isten erejével teremtsek, valami olyat, ami még eddig sosem volt. És az út végén, ahol már azt gondolnád, hogy olyan sötét van, hogy semmit sem látsz, közhelyesen de ott a fény; amikor már nincs más út, csak át a tengeren át, csak egyenesen előre; vagy önmagad leszel vagy elnyel a sok álarc, a hullám. Itt talál az ember igazi bátorságot. És ember itt szeli ketté lélekben értünk azt a bizonyos tengert. 🌊

Szóval sokszor stresszeltem, a szabadúszó életmódom miatt és nem igazán láttam a fejlődés útját, persze hogy nem, mert belül is más ember voltam. De az ember itt elkezd mérlegelni, mit csinálna szívesen, milyen adottsága van, milyen potenciál rejlik benne. Az, hogy minden nap ugyanazt, ugyanúgy csináljak, nekem nem megy. Ez nem én vagyok. 😎

Milyen ajándékot kaptál Istentől?

Isten nem fog abban segíteni, hogy más legyél, mert ő ezt nem akarja, különösen akkor nem, ha olyan adottságod van, ami emberek életét változtathatja meg. Van abban valami erő, amikor nem csak azért akarsz valamit, hogy neked jó legyen, hanem azért, hogy mások is lássák, lehet máshogy csinálni. Isten minden ember számára ad különleges ajándékot, hogy különleges dolgokat vigyen véghez itt a Földön. Persze legtöbben ezt a tehetséget is természetesnek veszik, meg kemény munka eredményének és meg sem köszönik neki, de attól ez még nem véletlen, hogy az embernek valamihez van érzéke. Csak az ego táplálása kényelmesebb, mint letérdelni és megköszönni és ezt minden ítélkezés nélkül, bárki tehet így. 

Szóval a legjobb az, ha az ember minden életterület kapcsán kutat a szívében, az őszinte szívében és megkeresi az irányokat, amelyeket akar. Lehet, hogy valami olyasmi, amit még azelőtt senki sem csinált, de mindig vannak, akik elsők valamiben! 🌞

Önmagunk elfogadása

Önmagunk elfogadásának gátja az önvád, a bűntudat, a szégyenérzet vagy önmagunk megvetése lehet. Mindannyian vágyunk az elfogadásra, de a kiindulási pont ennél jóval nagyobb. Minden azzal kezdődik, hogy elfogadjuk Jézust, aztán egyedi énünket. Minél jobban megtanulja elfogadni az ember magát, annál jobban elfogadnak mások is minket. Minél jobban elmélyülünk Isten szeretetében, ez annál könnyebben megy. 🌞

Önmagunk megvetése elnyomja a szent, isteni érzést, ami a szeretetet adja. A valódi én; Isten szeretett gyermeke. Minden más személyazonosság vagy hamis vagy csak részleges. Tudod az az igazság, hogy amikor lejár az idő itt a Földön, az egyetlen vélemény, ami számítani fog, az Istené lesz, ezért sem számít, mások mit mondanak. A világ mindig bélyegeket fog nyomni a homlokunkra; sérült, gyenge, áldozat, mártír, lázadó, felelőtlen, dilis, álmokat kergető, stb.

Közben nem látnak túl a saját probléma felhőkön. Addig vagy rendben, amíg fáj, amíg tudatában vagy a hibáidnak, mert amikor már azt gondolja az ember, hogy ő mindig, mindent jól csinált, ott kezdődnek a gondok. Nem szabad hagyni, hogy ezek a jelzők a személyiségünket alakítsák, hogy a viselkedésünket formálják.

Én azt tapasztaltam, hogy az embernek meglehet az esze, a tehetsége, a vezetői képessége, de Isten nélkül nem tudjuk ezeket úgy aktiválni, hogy a maximumot hozzuk ki belőle. Ha nem tudjuk kik vagyunk, megeshet, hogy félelemből, csalódottságból, elkeseredettségből, egoból cselekszünk, nem hitből. Az igazi hit pedig az, amikor tudjuk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Ha kicsit megállunk a futás helyett észrevesszük, hogy Isten ujjlenyomatai ott vannak életünk minden területén és amikor elkezdjük keresni azt, lassan minden a helyére kerül. 🧩

Isten szeretett gyermeke

Mindig jó benyomást kelteni senki sem tud, főleg, hogy ma már az emberek zsigerből ítélkeznek. Nem is kell! Ne hagyjuk, hogy az, amit ránk nyomnak arra késztessen minket, hogy elfelejtsük, ki van velünk és milyen ajándékot kaptunk! 💓

Én sok éven át teljesen szem elől tévesztettem azt, aki vagyok, aki lenni akarok és amit szeretek csinálni. Csak azt éreztem, hogy boldogtalan vagyok. De a megfelelés helyett utat nyitottam a hitnek. Ha Krisztusban új teremtés vagy, az azt jelenti, hogy új életet kapsz. Mert ha csak egyetlen ember élt volna ezen a Földön, Jézus akkor is megtette volna, azt, amit tett. Szóval , mostanában már amikor megkérdezik, mivel foglalkozom válaszolok, de közben már azt gondolom; Isten szeretett gyermeke vagyok, és ha ő azt mondja, úgy van. 💓