A szomjazó ember

A szomjazó ember

Azt mondják mindenki szomjazik és ebben a modern korban ez még érthető is valamennyire. Az embernek pedig igyekszik a maga kénye-kedve szerint megtölteni a poharát, aztán abból a löttyből, amit ivott egyre több és több és több kell. Ez egy ilyen körforgás.

Amíg jól érezzük magunkat ettől, talán el is vagyunk a magunk kis világában, de amikor épp elapad ez a forrás frusztráltnak, üresnek érezzük magunkat. Másik kell, új kell vagy éppen ugyanaz. 

A szomjúság csapdája

Ha őszinték vagyunk, akkor belátjuk, hogy mi emberek gyakran vagyunk türelmetlenek, önzők és sokszor hiányzik belőlünk a szeretet. Legalábbis bizonyos élethelyezetekben ez fel-felbukkanó tulajdonság MINDANNYIUNKNÁL! Nem igazán élünk Isten jelenlétében. Néha-néha elénekeljük a himnuszt, de ennyi. A jelenvalóságának hiánya nem kreál mást, mint erős sóvárgást, ezen sóvárgás betöltése, mással való pótlása meg csak még mélyebbre tolja az embert és egy idő után az üres kút mélyéről már nem olyan szép a kilátás. 

Az ember szívében, amit maga számára teremtett meg az alkotó, üresség van. Az a bizonyos űr, nem feltétlenül az álom meló vagy a társ hiánya, hanem maga Isten hiánya. Az ember nem is nagyon tudja megfogalmazni, mi hiányzik, azt hiszik vagy azt mondják, hogy az "élet." Maga az élet fogalma viszont mindenkinek mást jelent. Sokan pont megpróbálnak még "jobban" élni.

Eszünk-iszunk, halmozzuk a pénzt, élményeket, kalandokat, vágyakat hajszolunk, amelyek működnek is ideig. Egy ideig – lehet, hogy hosszú-hosszú éveken át. Carpe diem című cikkemben erről részletesebben is írok. Ezeket a vágy "kiszínezi" és néha az emberek csak életük közepe, vége felé találkoznak az igazsággal­, az ürességgel. 😍

Még Jézus is szomjazott?

Érdekes, hogy sosem vettem észre ezt a mondatot korábban; "Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás monda: "Szomjúhozom." (János 19:26). Hogyan szomjazhat maga Isten? Maga a forrás? Az élő víz? A Gecsemáné-kertben Jézus maga is küszködött az önmegadással. Az a fajta áldozat, amire készült, mindent megváltoztatott… 🦋

Adj vizet annak, aki szomjazik…

Isten alapvető sajátossága, hogy vizet ad a szomjazónak, amit most lehet, hogy egyszerűbb, ha leegyszerűsítek. Amikor az Úr Szamárián át sétált nem tett mást, csak leült és várt, arra várt, hogy vizet adjon neki valaki. Ide egy nő azért jött nappal vízért, mert akkor senki más nem járt a kútnál, fogalma sem volt arról, hogy ki vár rá, maga Isten. Jézus annyit mondott; "Adj innom." Tényleg szüksége volt vajon Isten Fiának erre? 🌻

Akitől inni kért, az ugyanúgy szomjazott, de nem csak vízre. Ennek a nőnek már 5 férje is volt, ami akkoriban elég nagy megbotránkozást váltott ki. Nem bűn szomjazni, csak nem mindegy mivel oltjuk azt, mert a rossz forrás hatása, hogy lélekben sosem elégedünk meg. 🍽

"Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (János 4:13-14) Mindenki iszik valamiből, csak lehet, még szomjasabb lesz. Bezzeg ez a víz, ilyet még nem ivott korábban! 🥛

Inni, Isten kútjából…

Dolgok, emberek, vágyak, függések… ezek nem elégítenek meg. A pillanatnyi illúzióban a lélek mégsem nyugszik meg, Néha csak akkor látja meg az ember, hogy száraz az a fajta élet, ha már nem táplálja, ameddig úgy érzi, hogy igen, addig nem akar látni.

De akkor mi volt Jézussal, miért szomjazott? Ez egy amolyan isteni beállítás volt abban a pillanatban. Miért? Így azt tudta mondani; "elvégeztetett." Mindenkiért szomjazott, hogy nekünk már ne kelljen a régi kutakból inni. Amíg az emberek nagy része azt látta, hogy egy szerencsétlen embert keresztre feszítenek, addig Isten csodára készült. A halál nem csalta tőrbe Jézust. Jézus csalta tőrbe a halált. Mert ha nem halt volna meg, nem lett volna áldozat és most nem lenne kiút a szomjúság csapdájából sem. 🙏🏼

Nem a nehéz élethelyzetek a csapdák, csak mi tekintünk így rájuk. Isten a gyengeségünk közepén jelenik meg. Amikor pedig már rájövünk az igazságra, más kutakat keresünk.

Aki többé nem szomjas, az itathat csak másokat…

Aki megharcolta a maga harcait és közel került Istenhez, az már segítséget nyújthat, más küzdő embertársainak is. Akinek élő víznek folyamai ömlenek belsejéből, képes tiszta vizet kínálni. Az ilyen embernek nem az az elsődleges célja, hogy szomját oltsa, hanem hogy mások szomját oltsa. A hitből "szolgálat" lesz. Ezt mindenki másféle módon teszi. Igen, vannak ilyen foglalkozások is, de nem csak erről szól… szavakkal, idejével, igével és így tovább. Isten azért jött, hogy élő víz legyen minden szomjazó embernek.☝🏼

Amennyiben érdekesnek találtad ezt a tartalmat, nézz szét az összes cikk oldalon, ahol más különlegességekre is bukkanhatsz!

< Hinni szeretnék >