A neheze Istené

Mi, emberek, sokszor tévesen azt feltételezzük, hogy van olyan helyzet, ami kifog Istenen. Rajtunk lehet, de rajta soha, az ő gondviselése ugyanis sosem múlik el, mindegy ki vagy. Olykor elindul bennünk valami vagy elkezdünk valamit, ami régi vágyunk, de korábban nem voltunk elég bátrak a lépések megtételéhez. 

Magot ültetünk, tudtunk nélkül, ami csak később terem? Mit jelent ez? Attól, hogy nem rögtön látunk eredményt, nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Nagyjából erre a gondolatsorra épül most ez a cikk. 🌾

Isten jó, de te se tudd jobban másoknál

Elég sokáig tartott meglátnom az embereket, de úgy igazán objektív szemmel, Isten szemével. Ilyenkor nem arra nézünk, amit mi szeretnénk látni benne, amit mi várunk el tőle, hanem úgy, ahogy Isten, sőt az élet sorstársaként, egy másik utazóként. Ma már tudom, senkit semmiért sem lehet elítélni vagy megszólni, ezeken felül kell emelkednünk, különben a saját életünket nehezítjük meg.

Itt az érvényes szabály a nem tudjuk. Nem tudjuk, honnan jött, mit élt át, mivel küzdött. Amiatt, mert az emberek ma nem annyira közvetlenek, mint mi, nem biztos, hogy rosszak is. Vannak, akik elhagyatottnak érezték magukat, míg mások egyszerűen azt a döntést hozták, hogy egyedül lennének szívesen, nem nyíltak meg, reflexből eltolták a közeledést, érzelmi túlélési módban voltak. Lehet, hogy ez a megszokás, sokáig kifejti hatását, lehet, hogy szimplán csak életük bizonyos területén még nem látják az irányt, lehet, hogy gyógyulnak.

Ennek azonban nem kell így maradnia. Annyi biztos, hogy egyikünk sem különb a másiknál. Isten szemében mindenki ugyanolyan. Az élet olykor nehéz, de Isten jó és örökkévaló az ő kegyelme.

Nem baj, ha kicsiben kezdi az ember

A türelem nem tartozott az erényeim közé, még Jézus előtt nem. Aztán a hit megvilágította azokat a tulajdonságaimat, amin van még mit dolgozni. Úgy gondoltam, nincs türelmem lépésről lépésre haladni, pedig semmi nem érkezik azonnal, de a tévhitekkel ellentétben nem azért, mert megfeszülve kell dolgoznunk érte ahhoz, hogy odaérjünk, hanem azért, mert Isten még ezalatt az idő alatt is dolgozik rajtunk. Isten lejön a szintünkre, hogy felemeljen minket az övére. 👆💫

A mag lehet egy terv, egy jellemvonás, egy ígéret, egy álom vagy bármi, amin dolgozni szeretnénk, a hit a sztráda, amin haladunk és sok hívő és nem hívő is úgy gondolja, hogy "Isten országa" az a hely vagy cél, ahová el szeretnénk jutni, amit kitűzünk magunk elé. Ha így gondolkodunk, mindig megragadunk az anyagi szinten, ezt nagyon sokáig tartott nekem is megtanulni. A lényeg ennél sokkal mélyebb. Mi, az "Add meg Uram, Isten, de már...!" világban élünk, de elfelejtjük, hogy a hitet nem lehet gyorsítani, Istent sem lehet sürgetni, különben lemaradunk a tanulságról.☝️

Amikor a mag gyümölcsöt terem

Ahogy azt írtam, a mag bármit jelképezhet az életünkben. "Úgy van Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe, És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen." (Márk 6:26-27) De ki veti a magot? Azt gondoljuk, hogy amibe belefogunk, azon múlik, mit csináltunk jól és rosszul, azért kapunk valamit, mert sokat adtunk vagy mert tehetségesek vagyunk, s ezek fontosak is, de nem ez a sztori középpontja.

Minden születése egy folyamat, amikor a magból termés lesz és csak azért, mert nem látjuk, az még nem jelenti azt, hogy nincs ott Isten velünk. Csak azért, mert nem látjuk az út végét, nem jelenti azt, hogy nincs vége. Csak azért, mert nem látjuk, hogyan jutunk oda, nem jelenti azt, hogy nem jutunk oda. A fentebb olvasható ige másra céloz; "Ő maga sem tudja, miképpen…"

Nehezebb elhinnie ma az embereknek, hogy ma Isten mindenből a legjobbat hozhatja ki, még akkor is, ha elszúrta. keresgéljük az életünkben; "Hol van Isten ebben, hol van ilyenkor?" Ő nem ment sehova, mi ingázunk egyik sávból a másikba, hiszünk, aztán nem. Mi már mindent megtettünk, vetettünk, öntöztünk és mégsem arattunk (nem változtunk, nem változott a helyzet, nem gyógyultunk meg, nem láttuk az áttörést).

Amikor magától terem a föld…

Isten soha nem pihen, ő akkor is munkálkodik, amikor mi alszunk. Isten országa pedig az, ami a felszín alatt, bennünk történik, amit senki sem lát. Mi azt gondoljuk, ezt még meg kell tennem, ahhoz, hogy sikerüljön, ezt még ki kell mondanom, ahhoz, hogy értsék… és amikor sem semmi történik idegesek leszünk, mert frusztrál minket az, amit nem értünk. 

Egy idő után pedig nem beszélünk, mert feleslegesnek tartjuk, mondván, hogy úgysem érti senki. Mindent egyedül akarunk véghez vinni, ha rossz hírt kapunk, kizárjuk belőle az embereket is, hogy aztán a végén elmondhassuk, milyen nehéz volt és mindezt önerőből hoztuk össze. ❤️‍🔥

De megfeledkezünk közben valamiről; Isten azt ígérte, hogy övé a neheze. Hazugság, hogy betegségben akar tartani, hazugság, hogy visszacsap a karma, hazugság, hogy az vagy, amit utólag tettél, hazugság, hogy nincs másik esély. Isten nem ilyen. Az ilyen, önvádra és "az élet igazságosságára" épülő rendszerek csak megfosztanak minket a fejlődéstől, elszakítanak a szeretettől és Istentől. ❤️‍🔥

Teljesen mindegy, milyen nehézségeken mentünk már át, mennyi ideig voltunk abban, nem feledhetjük el, hogy Isten ma is ugyanaz. Csak a nehéz helyezetekben ez valahogy a háttérbe szorul. Ijesztő, egy-egy negatív szó, ijesztő, ha rossz hírt kapsz és még ijesztőbb néha a jót befogadni. Ijesztő a kegyelem jelenléte. Persze, hogy az, mert előtte nincs titok. ❤️‍🔥

A mag, Isten országában

Nem mindegy, hova esik az a mag. A hit talajába? Jó földbe? Ha a magvető kezében marad és nem teszi a földbe, a sötétbe, akkor csak mag marad, sosem lesz belőle semmi. Mi van, ha a legdühítőbb, legnehezebb, legsötétebb napok is egy folyamat részei voltak, hogy belül új születhessen? Ez a fejlődés. Ez is a hit. Ez néha fájdalmas, csak annak nem fáj, aki nem akar vagy úgy érzi, hogy neki nem kell fejlődnie. Ez önigazultság. El kell engedni azt a magot, Istennek kell átadni a munka nagy részét. A jó föld maga Isten. Nem tudni, mikor, mit csinál, hiszen ő mindenható. Sokszor hónapokon, éveken át készít minket valamire, hogy aztán mások előnyére váljon az, akivé válunk. 🙏🫶

Először a sötét földbe kerül a mag, ahol hittel öntözgetik. Nem látjuk az ellentmondást és egyben a párhuzamot? Jézus itt a magról beszél, miközben ő az élet kenyere. Ahhoz, hogy valamiből kenyér legyen, először a földben kell teremnie, majd le kell aratni a termést. De nekünk, magunknak nem kell semmit sem teremnünk, hiszen Isten ültette belénk. "A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!" (Máté 13:8-9) Van, hogy olyan dolgokon kell keresztül mennünk, amelyek alatt azzá az emberré válunk, akivé lennünk kell és van, hogy még ezekből sem tanulunk, ilyenkor az élet ismétel. 🌿

Én néhány hónappal ezelőtt még azt gondoltam, hogy az az idő, amit mással töltöttem, mint amit eredetileg szeretnék csinálni, elvesztegetett idő volt csupán, pedig ez nem így volt. Isten a leghétköznapibb munkákon, találkozásokon keresztül készt fel minket egy új fejezetre, a melyben már tiszteljük őt és magunkat is. 🌿🌿

A legmeglepőbb pedig az, hogy az a bizonyos mag, már azelőtt kenyér volt, hogy a földbe esett volna? Csak az időre várt, hogy kitörhessen. Hogyan? Jézus maga az élet kenyere, aki mindent legyőzött, s ami ezután jön az életünkben, neki már semmi. Nem mindig kell tudnunk, hogyan, csupán azt, hogy mindent a kezében tart.

Imádkozom azért, hogy kedves olvasóm; Isten táplálja az álmaidat, adjon meg mindent ahhoz, hogy elérd azokat, hogy betöltsd az elhívásod ezen a Földön és azt a forgatókönyvet lásd magad előtt, ami az Égben íratott számodra. Boldogságot, áldást, erőt, egészséget kívánok neked, a Jézus nevében, ámen! 🙏

Ne feledd: Isten a leggazdagabb Föld, ami mindig terem! 😊