Nosztalgia - Az emberi kapcsolatok és érdekek átalakulása a digitalizáció korában

Ez a cikk egy kicsit más tartalom lesz, mert alapvetően kevés köze van a hithez, de szerettem volna átvilágítani az utóbbi évtizedeket, mi hogyan változott körülöttünk és ezáltal bennünk.

Jöhet egy görbe "korszaktükör", szerintem van miről mesélni. :) Szóval, indul a nosztalgia vonat!🚆 🙂

Információ, szakértelem és tudás

Amikor először ültem gép előtt, csak csodálkoztam, mire képes egy Win98 op. rendszeres állat, most meg egy ehhez képest aprónak tűnő laptop segítségével írok, tehát tényleg nagyot fordult a világ. Mondjuk ez még előnyös is; profi fotók készítéséhez nem kell csak egy jó okostelefon, már telefonos app segítségével is tudunk szkennelni és a Bluetooth eszközök minden kategóriája megtalálható a piaci kínálatban. Tetszik ez nekünk, kár tagadni. Azonban most nem ezeket fogom piedesztálra emelni, mert… ez a cikk a retró feeling kedvéért született.

Szóval, alapvetően változtak az eszközök, az internetes oldalak (remélem myVIP nem őrizted meg a kisiskolás képeimet 😅), plusz ezekkel együtt az emberek is. Ma már mindenki a Google segítségével tanul ki egy konkrét szakmát. Ha belegondolok.... ez néha meg is látszik...

Az első ami eszedbe jut az, hogy beütöd a keresőbe, ami érdekel és szia. Előny; gyorsaság, hatalmas infóhalmaz. Hátrány; a tudás elértéktelenedése azért erősen megmutatkozik, mivel sok fiatal életcélja; a tudás megszerzése helyett az, hogy celeb legyen. A televíziós műsorok pedig csak úgy szippantják be az embereket és sokan el is hiszek, amit azokban látnak. Az efféle "kultúrsokk" lehet csak nekem sok. 😓  

Szabadidős programok régen

Én úgy emlékszem, hogy a legjobb elfoglaltságunk az volt, hogy a tesóval, az unokatesóval ribizlit loptunk mama szomszédjától, bringáztunk, slaggal szivattuk egymást. A szivatás részt mondjuk inkább én kaptam, fiú nagytesó mellett. 😩😊 

Tesó kedvence? Son Goku, Nintendo, Tetris. Imádtunk a cserebogár-invázióban 🪲 seprűvel kalimpálni a levegőben 🧹(na jó, az túlzás, hogy imádtunk, mert az én hajamat mindig megtalálták és többnyire visítás volt a vége). Én alig vártam, hogy kipróbáljam a nagybátyám által bütykölt, udvaron parkolt Simsont, és a csehszlovák táltos Jawa Mustangot (de csak úgy titokban a pusztaságban). 🛣️

A barátokkal bicajoztunk az utcán addig, amíg nem fújtak takarodót, az iskolatársakkal posztereket ajándékoztunk egymásnak és persze a legmenőbb midi csengőhangok küldözgetése sem volt kevésbé fontos tevékenység. Az én első telóm A Sony Ericsson K300I (persze, a fatertól örökölt), és ez akkoriban iszonyúan menő volt. Ennek elődje a "téglatelefon" volt, amit még a mennydörgés és villámlás sem hasított ketté. De komolyan, hogy azok, hogy bírták a strapát! De ne feledkezzünk meg a videókazettákról sem, hiszen az ezekre felvett koncertfelvételek előtt bárki megmutathatta tánctudását. 🫣💃🕺

És akkor még nem is beszéltünk arról, amikor a kutyát beöltöztettem hercegnőnek, fára másztam, meggyet szedtem, bunkert építettem stb. Régi szép idők!

Mi történt az emberi kapcsolatokkal?

Az, hogy ki, hogyan látja a digitális kor kommunikációját, az nagyon szubjektív. Ha engem kérdeznének erről, azt mondanám; hiányos. Ami egy baromi nagy paradoxon, tekintve hogy elvileg minden a rendelkezésünkre áll, de nem is ettől hiányos. 📱

Lehet mondani, hogy csak azért, mert ahhoz ragaszkodok, ami már megszűnt, de nem. Minden korszaknak megvannak a szépségei és a változás sosem áll le, de az értékek veszendőben vannak, legalábbis szerintem. Mindenki, mindenben az érdeket keresi és szinte fura, ha te nem, a bizalom kialakítása már eleve bizonytalan alapokról indul, mert az őszinte ember "gyanús." 🙅 Amikor teljesen őszinte vagy az emberek ezen túl is látni akarnak valamit és ez fárasztó tud lenni. Ehhez pedig nyilván hozzájárulnak a korszak vívmányai, trendjei is. 

Gondoljunk a kapcsolatainkra! A közös programok száma csökken, a kommunikáció 90%-ban az online térben történik. Családi, baráti klikkek alakulnak ki és úgy döntünk, senki másra nincs szükség, esélyt sem adva ezzel új embereknek. De ez még csak a jéghegy csúcsa. 

A digitális zaj nem szűrhető? Dehogynem! Kevesebb ONLINE, több OFFLINE! Legalábbis régen nem tudott semmi beleszólni a családi percekbe, ma meg ráfogjuk, hogy de kénytelenek vagyunk állandóan elérhetők lenni. Ööö nem, igazából nem. Amikor az online ömlő digitális szeméttől már a kukában sincs hely, hát... mi ott toporgunk azon a bizonyos ingerküszöbön egy helyben. Ráadásul az egymás iránti tolerancia…. beep…beep…beep… csökken. Na jó, ne gyilkoljuk meg 2024-et, még ne! Még van fél éve! 😃

Amikor még nem popcornt ettél, hanem te veszekedtél

Kommentháborúk.. ez is kis vicces, nekem ez sose ment, még nézni se nézem őket, mert rögtön az az első gondolatom; hogy így szemtől szemben, ezek az emberek mit csinálnának egymással? Mi szükség van erre? Régen mit csináltál? Írtál egy csúnya levelet? Nem. Személyesen mondtad el a problémádat. Mert arra kényszerültél. Vagy nem mondtad el; de nem is tudtál kommentet hagyni a kapu alatt. Legalábbis vidéken nem láttam olyan feliratot; hogy: "Géza, gyere ki!" 😂😃Ez a korszak azért valamennyire eltömíti, befagyasztja ezeket a kommunikációs folyamatokat.

Ritkábban nyílunk meg vagy mondjuk ki az érzéseinket, mert egy ilyen kis filter mögött van az egész - gondoljunk csak a közösségi média felületeire, ahol szépen összeállítunk egy kirakatot -, de a pillanatot nem lehet megfogni ilyenekkel, azt érezni és megélni kell -> kellene. 🤲

Akkor, hogyan tovább?

És jár ezzel az egésszel egy ilyen információs, kommunikációs túlterheltség, aminek pont az lenne az egyik "gyógymódja", hogy az ember feltöltődik személyes élményekkel, kapcsolatokkal vagy időt tölt Istennel, lecsendesedik stb. Miért fárasztó az, ha érdeklődünk (cikk)? Mióta lett ez így? 🤦‍♀️ Ennek nem kellene annak lennie, akkor sem, ha van mögöttünk pár negatív tapasztalat. Olyan, mintha régen a kapcsolatoknak is jobban lett volna értéke, jobban tudtuk volna becsülni őket. Azért, mert akkoriban meg kellett javítani, ami elromlott, nem csak úgy kidobtuk vagy továbbálltunk.  

Most ez lehet ilyen negatívan festi le az egész korszakot; szerintem minden előnyével együtt csodálatra méltó a fejlődés, csak nekünk lélekben és értékekben nem visszafelé kellene fejlődnünk. Miért? Azért, mert nem menő a retró? Én nem nyilatkozom, sokszor így is a '80-as, '-90-es évek slágereit hallgatom. 💃 Lehet el kellene tűnődnünk azon, mi a fontosabb; idomulni mindenhez és mindenkihez vagy megtartani azt, ami tényleg fontos. 

Amennyiben érdekesnek találtad ezt a tartalmat, nézz szét az összes cikk oldalon, ahol más különlegességekre is bukkanhatsz!

Néhány, a régmúltat idéző kép;